A Havas-medence magányos völgyeiben, ahol a fenyők árnyai hosszúra nyúlnak, Lázár, egy alpinista favágó, készült egy alkonyatkor kezdődő munkára. Ügyfele, egy távoli városból érkező művész, a neten találta meg őket egy turistaforumon, ahol „mentőangyalokat” keresett egy veszélyeztetett műalkotásért. A feladat egy óriási, beteg hárs fa eltávolítása volt, amely egy szoborparkot árnyékolta, de egy vihar után a gyökerei elkezdték megemelni a talajt, fenyegetve a szobrokat. Lázár azonban nem sejtette, hogy a fa kivágása egy elfeledett átokhoz vezet majd. fakivágás ár
A Magasban Érzett Félelem
Az alpinista favágók nem csak a magasságtól félnek. Lázár évek óta dolgozott a hegyekben, de soha nem szokta meg a fákon ülő madarak néma figyelmezését. A helyiek mesélték, hogy a havasi hársakat a régi népek szentnek tartották, és minden kivágott fával egy lélek szabadul. Lázár ezt babonának tartotta—míg egy napon, egy öreg erdőőr nem súgta neki: „A fa mögött mindig áll valaki. Néha az erdő is néz vissza.” A munkák ára ezek után nemcsak pénzben mérhető volt.
A Művész és az Árnyékok Közti Hárs
A művész, Adrienn, kétségbeesetten mutatta a parkot: a hárs gyökerei alatt egy régi kőalapzat rejtőzött, amelyet a fa nyomása repesztett. A helyi favágók visszautasították a munkát, mert a fa törzse egy sziklaszirt peremén állt, és leomlása a szobrokra veszélyes volt. Lázár csapata 2,5 millió forintos árajánlatot adott, amit Adrienn sírva fogadott el: „Ez az utolsó pénzem,” mondta, de Lázár nem tudott engedni—a biztosítási díjak, a sziklamászó szakértő bérelése, és a mentőberendezés költségei elviselhetetlenek voltak.
Az Éjjel, Amikor Az Erdő Beszélt
A vágást éjszakára időzítették, hogy a turistaforgalom elkerülje a veszélyes területet. Lázár felszerelte magát hőképpel, hogy a sötétben is lásson, miközben társai a földön lézeres irányítókkal készültek. Amikor az első vágás belevágott a törzsbe, a hárs hirtelen zokogó hangot adott—egy rejtett üreg volt a magjában, ahol méhek telepedtek meg. A légyott kiszabadult, és Lázárt több helyen megszúrták. A káosz közepette a fa zuhanása eltérült a tervektől, és egy szobor feje darabokra tört. Adrienn sikoltott: „Ez egy Róna-szobor volt! Az árverési értéke milliók!”
Az Átok, Amely A Talajból Született
Másnap kiderült, hogy a fa gyökerei alatt egy középkori sírhely rejtőzött, amit a helyi múzeum régészei „értékes lelőhelynek” nyilvánítottak. A parkot lezárták, Adrienn perrel fenyegetőzött, és Lázár csapatát felelősségre vonták a károkért. A biztosítás csak a favágási balesetet fedezte, a történelmi kárt nem. Lázárnak el kellett adnia a felszerelését, hogy a jogi költségeket kifizesse. Közben a helyiek suttogtak: a sír egy boszorkánymesteré volt, akit fába kötözve temettek el—és a hárs volt az egyetlen, ami visszatartotta szellemét.
A Hang, Amely Visszahívta
Egy évvel később Lázár egy kis hegyi kocsmában ült, amikor egy ismerős hangot hallott: Adrienn volt, aki most már a park helyreállítását irányította. „A neten találtam egy cikket a sírról,” mondta keserűen. „Ha nem vágtuk volna ki a fát, soha nem derült volna ki a titok… de most a múzeum fizetett.” Lázár nem válaszolt. Tudta, hogy az átok nem szűnt meg: azóta minden éjszaka hallja a hárs zokogását az álmaiban.
Epilógus: A Fa, Amely Nem Holt
Ma a parkban egy új hárs fa nő, mellette egy tábla emlékeztet: „Minden vágás visszhangot teremt—néha olyat, amit soha nem akarunk hallani.” Lázár már nem favágó. A helyi erdészetnél dolgozik, és minden alkalommal, amikor egy fa mellett elhalad, megérinti a kérgét—mintha bocsánatot kérne.
Mi őket választottuk : https://alpinistafavago.hu/